Minden tanuló különböző, ezért érdemes személyre szabni az angol tanítást. Viszont vannak olyan általános különbségek, amik befolyásolják a nyelvtanulást. Itt megpróbálom feltérképezni, hogy mik ezek a különbségek, és hogy befolyásolják a tanulás kimenetelét.
Mindannyiunknak van valami elképzelése a nyelvtanulásról, amit az igazság mellett közszájon forgó tévhitekből merítettünk. Például sokan gondolják, hogy nyelvet csak anyanyelvi környezetben lehet megtanulni, mások úgy gondolják, hogy nyelvtant nem is kell tanulni, az csak úgy jön idővel, stb. Aztán vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy valami különleges nyelvérzékkel kell rendelkezni ahhoz, hogy meg lehessen tanulni egy nyelvet..
Akárhogy is legyen, amit gondolsz, az közvetlenül befolyásolni fogja, hogy hogyan tanulod a nyelvet, hogy egyes feladatokat hasznosnak tartasz-e vagy sem, vagy egyáltalán képesnek tartod-e magad, hogy megtanulj angolul. Pont ide illik Henry Ford híres mondása: “akár hiszed, hogy képes vagy rá, akár nem, igazad lesz”, amit a pszichológiában önbeteljesítő jóslatnak hívják. Ebből azt a tanulságot lehet levonni, hogy érdemes pozítívan állni a tanuláshoz, bármilyen más körülménytől függetlenül.
A szorongás lehet csupán egy kellemetlen érzés, de akár egy blokkoló tényező is. Fakadhat a személyiségből, amikor nem sok mindent lehet tenni a nyelvórán, de kiválthatják különböző szituációk is. A nyelvórán ilyen lehet az emberek előtti szereplés vagy a kudarctól, esetleg mások negatív ítéleteitőtől való félelem. Pontosan ezért tartom fontosnak, hogy az órákon kooperatív, egymást segítő közeg jöjjön létre.
Az idősebbek gyakran hozzák fel korukat kudarcuk magyarázataként. Ezt abból a tapasztalatból, és egyébként kutatások által is kimutatott jelenségből eredeztetik, hogy a gyerekek rendkívül gyorsan tanulnak meg idegen nyelveket, magas szintre jutnak el, és kiejtésük is anyanyelvi szintűvé fejlődhet.
Az érzékszervi és neurólógiai tényezőkkel nem kell foglalkoznunk, hisz azokkal nem tudunk semmit sem kezdeni. A többi aspektust viszont figyelembe kell vennünk, ha meg akarunk tanulni angolul. A motivációnk nagyon fontos, amit folyamatosan tudunk növelni az angoltanár segítségével. Az is lényeges, hogy az órán jól érezzük magunkat, és merjünk megnyilvánulni. A négyes és ötös pontból az a tanulság vonható le, hogy bizony nekünk tudatosan kell tanulnunk a nyelvet, hogy kompenzáljuk az angol nyelvnek való kevesebb kitettséget.
Tehát tudatosítanunk kell magunkban a nyelvtant és a szavak jelentését. Ennek ellenére persze törekednünk kell arra is, hogy minél jobban kitegyük magunkat az angolnak: beszéljünk angolul, amikor csak erre alkalom van rá, hallgassunk, olvassunk és nézzünk is angol tartalmakat: filmet, podcastot, újságot, stb. Ezekhez hozzájutni manapság nem jelenthet problémát.
A tehetség a másik leginkább közszájon forgó egyéni jelleg, ami befolyásolja a nyelvtanulást. Sokan állítják, hogy nincs olyan, hogy tehetség, mindenki egyenlően meg tud tanulni angolul. Ez azonban nem igaz, a kutatások azt mutatják, hogy igenis van tehetség, és nagyban befolyásolja a nyelvtanulást. Talán azért mondják ennek az ellenkezőjét, mert nem akarják elijeszteni az embereket. Nos, szerintem őszintének még ebben az esetben is jobb lenni, viszont elijeszteni én sem akarok senkit.
Mert ha van, van, ha nincs, nincs. Ezzel semmit nem tudunk kezdeni, ezért miért foglalkoznánk vele? Ha meg kell vagy meg akarunk tanulni angolul, akkor semmi akadája nincs annak, hogy bőven középfok fölött teljesítsünk tehetségünktől függetlenül. Lehet, hogy kicsit rázósabb lesz az út, de célhoz érünk. Másrészt, motiváció nélkül a tehetség semmit sem ér, sőt, ha nagyon erősen motivált vagy, kompenzálhatod a tehetségből származó hátrányodat. Ezért csak a motiváció hiánya lehet a kudarc oka, a tehetség hiánya sosem.
Sok tanár egyetértene abban, hogy a motiváció a legfontosabb a tanuló számára. Egy motiválatlan tanuló soha nem fog megtanulni egy idegen nyelvet sem, lehet nagyon jó a tanára vagy tanulhat a legkorszerűbb könyvekből, stb.
Ha már az ember odáig eljut, hogy angolórákra adja a fejét, akkor már megvan benne valamilyen szintű motiváltság, de sokan a kellő motiváció hiánya miatt abbahagyják, aztán újrakezdik, és így tovább. Ők a sokak által ismert újrakezdők. Az órán feladata az angoltanárnak, hogy motiválja őket, hogy szívesen járjanak órára; sőt, ha lehet akkor már várják az angol órát. Ha ezt sikerül elérni, akkor a legjobb fajta motiváció, az úgynevezett belső vagy intrinzik motiváció fogja a tanulót tanulásra késztetni. Ilyenkor a önmagáért, a nyelvtanulás öröméért járunk órára, ülünk le házifeladatot csinálni, stb.
Egyesek például azért tanulják a nyelvet, mert szeretnének kommunikálni a nyelvhez tartozó kultúrák anyanyelvi beszélőivel, vagy ha angol nyelvterületen laknak, akkor be akarnak illeszkedni a közösségbe: integratív motiváció.
Sokan azért tanulunk nyelvet, hogy más elvárásnak (például diploma megszerzése) eleget tegyünk, vagy kapjunk egy előléptetést: instrumentális motiváció.
Akárhogy is, motiválódni szükséges, az angolórán pedig a legjobb eredményekkel kecsegtető belső motivációt tudjuk erősíteni.
Vannak más személyiségjegyek is, amelyek befolyásolhatják a tanulás módját, illetve annak kimentelét, de ezeket itt nem említem meg, mert olyan sok kutatás nincs róluk, vagy nem tudjuk azokat befolyásolni, ezért nem is érdemes miattuk aggódni.
Mi a feladata egy angoltanárnak, és milyen a jó angoltanár? Igaz az, hogy az anyenyelvű angoltanár jobb? Ezekre a kérdésekre keressük itt a választ.
Mitől lesz jó egy angoltanár és mik a feladatai?
Olvass tovább