Discontent jelentése magyarul, definíció, kiejtés és példamondatok

discontent

amerikai:

brit:

Főnév

1. Dissatisfaction.

2. A longing for better times or circumstances.

3. A discontented person; a malcontent.

Ige

1. To deprive of contentment; to make uneasy; to dissatisfy.

Melléknév

1. Not content; discontented; dissatisfied.